„Én vagyok a változó és én vagyok a változatlan.” Aki nem tudja: a teremtést méltán kegyetlenségnek nevezheti.
nézd - hogy nem kopik
el fényben fürdetett szál
vásznaink nyara
*
nézd - hogy foszlik el
életmód, vászon, egyszeri
fény, az a kéz
***
Fehér trilógia, II.
A változó kínja a változatlan belégzése. A változó öröme a változatlan kilégzése.
átzúdul rajtad
a fény - átsejlik lényed
a fény vásznain
*
nézd - hogy lélegzi
ki a vászon a mohón
beszívott vizet
***
Fehér trilógia, III.
A nyugalom szakadatlanul megvalósul a küzdelemben. A valóság szakadatlanul énekel a látszaton keresztül. Az ének szakadatlanul elpihen a változatlanban.
árnyak a napban
fényszűrődések árnyon
át - míg megszárad
*
őrizd nyaraid
friss mosás-szagú fényét
napszagú vászon...
***
...amíg hazatér
benned pilládra csurgó
érzés: örökké.
A Fehér trilógia Weöres Sándor: A teljesség felé c. munkájából való, a bejegyzés képei Jeffrey T. Larson munkái. Látogassatok el hozzá, érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése