2015. április 12., vasárnap
önsegít
az összes önsegítőt kukoricára
térdepeltetném az add át magad
a pillanatnak az add át magad
az érzésnek az engedj az
ösztöneidnek engedd végre
engedd el magad miatt -
az összeset. mondjátok, még
egyikőtök se látott pánikbeteget
aki fél? aki ha átadja magát
elengedi magát a résnyire
nyitás pillanatában ahogy
lazul a fegyelem úgy
veszít el minden érzést
ösztönt pillanatot a
rettegésen kívül -
az összeset. elveszíti az
összeset, ami feltöltené élettel,
amit neki szán a segítő a
pillanatban az
érzésben az
ösztönben -
aki tényleg az összeset
magára borítja ilyenkor az
összes begyűjtött kudarcot
minden beigazolódó félelmet
minden kiharapó kínt, ami
elvesz. mindent elvesz
tőle a rettegés
érzése
ösztöne
kitartott
lélegzet-visszafojtott
pillanata.
mondjátok,
láttatok már pánikbeteget?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Amikor vasárnap először olvastam, azon gondolkodtam, mit írjak. Mert igazad van. Igen, én is olvastam már ilyen könyveket, szerencsére azokban nem ezt akarták belém sulykolni. De tényleg igaz, hogy a másokat segíteni akaró emberkék közül a legtöbben nem élték át azt a helyzetet, amin segíteni akarnak. Ha kukorica nincs a közelben, elég az is, ha a saját könyveikre térdepelnek.
VálaszTörlésolvastam párat. jókat is. mégis... valahol az az érzésem, hogy a rosszkedvű egészségesekhez szólnak, nem ahhoz, aki valamilyen értelemben fél...
VálaszTörlésMondasz valamit. Ezek szerint a gyújtós önsegítők szerzői mindenkiből depresszióst akarnak csinálni. Ezúton is csak gratulálni tudok nekik...
Törlés