A nevekről

a nevekről meg ahogy elnevezünk.
a betűkről, amivel jegyezzük a nevezést.
a betűkbe rejtett nevekbe szűrt titokról.
(hányféle tagadásról isten nevében.)

verébraj röpke árnyékát szórja elém
a tollat tépő szélben verdeső fény.
a veréb jelent inkább téged, vagy a som?
a bonyolultabb vagy az egyszerű név?

a nevekről, amiket kimondunk. ki.
mondunk. gomolygó tartalma mint
teáskannából gőzölgő többlet.
nem fér el a névben az elnevezett.

mindig kicsit több. a hallgatásban
ott laksz, de az a kudarc, én uram.
a belátott kudarc. hogy belőled
alig fér valami a nevezésbe.

-talan és -telen. a nevekről meg ahogy
elnevezünk. nézem úgy a szótárak
ómódi, sűrűn szedett lapjait (verébraj
kalickaárnyék-rendje, fénytelen)

hogy benne vagy. valamelyik szó.
aztán rájövök persze, hogy mindegyik.
minden valaha kiejtett nevünk
minden nyelven. minden örökbe szánt

verébárnyékpöttynyi őrjel. minden
leírt nevünk. a változatok. a ragozott
mennybolt alatt minden szavunk
amely artikulál. a szar. a húgy. a

titkos nevek is. a szégyen és dicsőség.
az égbeszárnyalás és a verébdög
a holnap karvaly markában. mind te.
a harangszó. a zsötem. az om. az ámen.

ha meg akarlak szólítani ezt kell.
minden szavunk. az elfelejtett minden
szavunk és a csecsemő rácsodálkozását
ki kell egyszerre mondanom.

mert a neved uram maga a nevezés.
titkos neved maga a titok.
s mi csak árnyékot húzó fénybe villanó
gondolatjel-apró verébraj: nevezettek.