 |
| #gittversposzt |
Székely János
Szabadesés
A gép, amely az életem volt, sötét füstcsóvát húz az égre.
Zuhanok negyven másodperce, negyven órája, negyven éve.
Nem nyúl alám, nem tart kezében csupán a föld - ő fog kifogni.
Itt volna még az ejtőernyő, kinyithatnám, de nem nyitom ki,
Mert van veszély, melyet megúszni merő nevetség és galádság.
Kit szárnyalásra szánt a sorsa, ne élje túl a zuhanását.
shizoo:
Felnéz
Csak nézem, ahogy húzza röptét, sötét füstcsóvát húz a farka.
A pillanatnyi kárörömben is jól tudom, hogy így akarta.
Széllé gyűrt sebesség vitte; engem jövője gyűrt a földre.
Rugaszkodásától láttam hogy vonzza így - hogy összetörje.
Ezért nem vitt a gépem égig szédülni hívó parttalanba,
Nem szárnyalásra szántak. S így se úszom meg. Hisz rám zuhan. Ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése