Várostükör

Pereszlényi Erika fotója

egy pillanat, csak tükröződöm, szólt
a város. egy pillanat... mindjárt előveszem
szippant benntart kifúj - a város cigarettával
a kezében, nem ügyetlen csak képzeld el,
ezen a képen én vagyok. nem tudom, ki
az az én, csak a várost látom a képen ez
a ház ahol nem lakom, ez vagyok én aki
nem lakik itt egészen jelentőségteljesen,
mint egy összeesküvő tart szünetet de
mégis, ez vagyok a leginkább ez - elmosódott
társtalanság?


*



az vagy. kietlen.
fénytől összepacázott,
jégüres égbolt.



*


a fény hullám-nyelve alatt ott pulzál
az anyag - vagy nem; de valaki a szemedhez ér,
ha belenézel a várostükörbe.

irritáló pupilla. szél hordta porszem.
vagy a látványod leplezetlen, csatakos íve.
tócsája veled együtt gyűlik a gödörbe.

itt vagy a leginkább egyedül. nem itt. amikor
úgy lökdös odébb a metró szakadt kocsijáig
az irritált tömeg -

nem így nézel körül, néznek, villódzó képbe
görgetnek - s ki szembe néz, arról elkapod,
a tükörképedről is a tekinteted.