Je suis...

                                   Imre, Izabella, Nóra... meg akit illet



Mi jut eszembe először
ha a félelmeidre gondolsz?
Hogy hogyan tartalak meg
amikor az arcodra kiül.

Ha tudlak. Neked se
eshet jól engem
tartani. De nem
boldogulnánk egyedül.

Látod, ahogy néha elfog
a düh. Eszembe jut. S te
látod. Amikor elönt az
indulat.

Nem tudlak ilyenkor -
nem is értem hogy
tartom meg. Hogy
tarthatnám. Saját magad.

Öltsek szavakat, ócska
szavakat? Gyáva bölcs
szavakat öltenél
a gyászba?

Olyan volna, mintha egy
hideg, okos ember
a testek felett
okokat magyarázna -

mintha nem látnánk
az embert. Vagy nem nézek
vagy kihívóan meredsz
a másik szemébe.

Csak a köztetek van -
de így sincs annyi hely
ahol az érintésem
odaférne.

Csak köztetek van
különbség? Én tartalak
te tartasz. És közötted
ott van a közöttem.

Pedig ha moccanok,
velem moccansz.
És ők is velünk.
Létünkhöz kötözötten.

Mi jut eszembe először
ha a félelmeidre gondolsz?
Hogy hogyan tartalak meg
ha megint beteg

közelséget választ a
közöttünk. És hogyha
odanézek, se engedjem el

a tekinteted.