Jónás Tamásnak
álmomban egy varjú
az estéim pincefolyosóján
repült végig, arra
amerre nincs kijárat
megnyugtató, hogy a tollak is
lejárnak a föld alá
nemcsak a csontok
álmomban verset írtam
jót
ott lent és
nem érdekelt hány ezer
döglégy születik belőle
mélyéről szólok fel hozzád uram
*
egy költő szóelhagyásban
korunk legtisztább józsefatillája
elmegy webes alkalmazásnak -
más lesz ha nem lakik a szóban
hanem ágyra jár bele
kívánhatom hogy
hagyja benne nyitva
így is a teremtés
a becsukhatatlan ablakot?
ahol a varjak berepülnek?
*
csak onnan tudom:
rossz helyre lépek
ha nem követtek
szóelhagyásban tollat potyogtatok
és nem követtek
pedig csak új ösvényt
nyitottam lefelé
a talajba
egyre közelebb az áttöréshez
haikuban:
verdesek még -
millió zümmögő szó
kel ki belőlem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése