2015. január 22., csütörtök

Szárnyak

                                             Jónás Tamásnak



álmomban egy varjú
az estéim pincefolyosóján
repült végig, arra
amerre nincs kijárat

megnyugtató, hogy a tollak is
lejárnak a föld alá
nemcsak a csontok

álmomban verset írtam
jót
ott lent és
nem érdekelt hány ezer
döglégy születik belőle

mélyéről szólok fel hozzád uram


*


egy költő szóelhagyásban
korunk legtisztább józsefatillája
elmegy webes alkalmazásnak -

más lesz ha nem lakik a szóban
hanem ágyra jár bele

kívánhatom hogy
hagyja benne nyitva
így is a teremtés
a becsukhatatlan ablakot?

ahol a varjak berepülnek?



*


csak onnan tudom:
rossz helyre lépek
ha nem követtek

szóelhagyásban tollat potyogtatok
és nem követtek

pedig csak új ösvényt
nyitottam lefelé
a talajba

egyre közelebb az áttöréshez





haikuban:


verdesek még -
millió zümmögő szó
kel ki belőlem






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése