Beszélgetés. Gyerekkor

Jónás Tamás
Bejegyzés

Az utolsó éjszakán már nem történik semmi.
A miskolci gyermekvárosban is éppen ugyanígy.
Gyerekek, nyugtalan álmok, ültem az ágy szélén.
Hat évesen. Komolyabban, éberebben mindenkinél.
Tudtam, nem jelent semmit maradni vagy menni.
Arca és háta ugyanannak a szenvedés és a szenvedély.
Nem is volt semmi baj, csak az álmok kínoztak még.
Szememben már akkor virágos kertek hervadoztak.
Veszélyes tisztaságú a fény, tudtam, nem tanultam.
Csak a győztesek élnek, a gyengék szépen álmodoznak.
A szívekben semmi nincs, ahogy a sötét sarokban.
A félelem nevel át minket győztesből áldozatnak.
Az utolsó éjszakán már nem zavar, mennyi halott van.

shizo

Vázlat

Az utolsó semmi szinte, jobb, ha nem nézek oda.

Friss ágyneműben nyirokra várva, lázmeleg.

Enyhe hányingerrel tartva neki szétszurkált kezem.

Olyan semmilyen a szemükben az összes rémület.

Ott állnak egy csokorban mind az ablak mögött.

De nem tudom mit jelent maradni vagy menni.

Nem vagyok éles; puhány igen; fakó, akár a köd.
Kórházi fényben égek éjjel, a füstje szinte semmi.

Selymes anyag fut csukott szemem előtt, élő szalagom.

Folyton gyűrődő én, kis gyerekmunkás a lázban.

Folyton tudom, este van, a semmit is ki kell simítanom.

Mert minden gyűrődésben újabb rémálmodozás van.

Hagynom kellene, történjen ami lesz - de nem hagyom.