Roncsfilm

1993 nyara, Csillaghegy

a mozdulatban nem volt semmi nemes
de benne lüktetett a megtettem
hanyatt az este árnyasodó erdejében
az utolsó ösvényen hevert
a lüktetés fekve táncolt bolerója.

aztán hozzányúlt táncpartneréhez az éjszaka:
félreérthetetlenül távolságtartó
hosszú lassú türelmes mozdulatokkal -
nem először nevelt valakit
vigíliára




egy hosszú lassú türelmes
mozdulatlanságra körbeálltak
fektedben a környékbeli kutyák
tőled várva hogy elkezdd
de nem lett volna semmi nemes a mozdulatban

csukott szemhéjadon
keresztül néztél
velük farkasszemet

ők pislogtak először
elrohantak kergethetőbb
véres játékokat keresni



éjfél után a lopakodó hold
fonnyadó életed filmjét vetítette a
fejed feletti ágakon létbe kötözött imbolygásra
árnyjátékot táncoltak neked
az egymás sorsát kulcsolódó levelek.

hosszú lassú türelmes film volt
tényleg nem erre a dramaturgiára számítottál
az éjszaka úgy táncolt neked hogy
nem táncolt veled



eltelt
és felkelt és te is
a sebeidre gomboltad az inget
és elindultál a csillaghegyi strand előtti
telefonfülke felé
befogadóbb haldoklást keresni

mennyire jól van kitalálva az ember!
a mentők önkezű kihívásáig
a telefonbeszélgetés végéig ringatta
ölében eszméleted
az adrenalin.