Tartózkodó beszélgetés egy létező problémáról

Vitának csúfolt, érvek látszat-
bőrét nyúzó, valódi sebre terítő
egymásra mutogatásaitok -
mintha a műtét közben tartana egy
csapat orvosnak beöltözött majom
konzíliumot -
ugyanúgy nem érdekelnek,
ahogy a rettegtető alá húzódó,
eső előtt már ázó nyomor -
a jövőidőbe múltat révedő mítoszrendszer
katonáinak kollektív szellemtelenítése:
végvári vitézek egy szabadtéri,
zenés, táncos, vonalas színdarabban,
díszletpalánk alatt valóban éhező,
ostromképtelen muzulmánokkal.


Értem én, szerinted így elveszik a
tiltakozásom, hogy tartózkodom
itt, még itt, tartózkodom -
mintha még érne valamit az
otthon kísérteties holddal pökött
firnamentumára fütyörészett csillagég -
de ez az én választásom,
hogy ennek a színjátéknak a nézője se.
A többségünk apát szeretne,
meg magáról letolt felelősséget -
hiszen én is szeretnék
"ő a hibás", "ő tehet róla"
módra a színfalak mögött rejtőző
producerekre mutogatni.


Én vagyok a hibás.
Hogy ilyen elbaszott, sehova se mutató
jövőtlenséget hordanak körénk
az ótvar érdekek -
hiszen magam képzeltem magam egy ketrec
hovatartozásból hegesztett rácsa
másik oldalára -
a többségünk gondozót szeretne, mert
csecsemőkora óta gondozatlan
és nem tanult semmit a szabadság,
a választási lehetőségek vonzásaiból,
csak azt a jobbágy csendet, ami
a frissen permetezett kordonok közén ül
a szőlőben -
és a pincehideg jövővacogást a nagyváros
odúiban, ahol nem valahová, hanem mindig
valakinek tartozol.

________________________________   *   _________________________________

shizoo:

A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének legfőbb hibája

hogy bár nem együttműködés, de sajnos működik.

Működik, de olyan mint tejföl helyett a frissföl: 

valami másnak nevezik, mert egymás zsebét kenő 

növényi olajból és sűrűre papolt rettegés savójából áll;

de legalább olcsó, mint az erőforrások élete. Nem mintha nem

lehetne egy erőforrásnak is igénye drukkra és örömre

de ez elfér olyan mondatokban mint a "Hajrá, Fradi!"

meg a "Csipállak, dugunk?" A kollektív, tömény fűszagban

szombat este, meg "A jó estét kívánok, ürítsék ki a zsebeiket"

szelektív hulladékgyűjtő társasjátékában. A magabiztos

lenézésben, ahogy a nertárs konstatálja, hogy te is 

okosba szeretnéd. Sok kicsi sokkra oszlik, mindegyik egy

direkt a füled sértő elnöki beszéd a Kossuth rádióban.

Tényleg a hülyeség a kibírhatatlan, meg a kétségbeesett

értelmi kísérletek a delírium ellen. Mintha egy részegnek

magyaráznád Gödel első nemteljességi tételét.

Haló porunk fölött a béközép fröccsöntött biztonsági őre,

fél kézzel tartja a megszállottság áldozatainak emlékművét 

a Szabadság-téren. Vagy valami ilyesmi. A NER ez a 

vagy valami ilyesmi. Nem személy, hanem tárgy -

lehet hogy tényleg egy sorba kötött ellenállás vagyunk

a jól tervezett pillanatnyi igények 

pragmatikus labirintusában. A ködben,

ahol együtt lobognak a csillagok, meg a sávok.