Testi megújulás

Haller Szabi képe*

Meglátogatom az égi mindent-tudás mezejét,
mert rám fér egy testi megújulás.
Jól látod az ellentmondást, de csak a
paradoxon segít át a tükrön.

Az ember persze reménykedik, hogy
valami méltó, vagy méltóságos
(ha már nem üdvös),
erre pitypang. Az egyik kis sárga semmiség
a mogyoróbokroktól és a
galagonyától enyhén balra.

Ez a könnyen szakadó szár,
a sárga feltűnési viszketegség,
meg a szélbe szakadó magvas szavak -
a másba remélt vetés;
na persze.

A pitypang szószátyár növény.

Özönölne, mert körülötte mindenki.
A figyelem irányába, ahonnan
lét-java eső és szóródó örök fény
hullik az Akasha mezejére.



Meglátogatom a mindent-tudás mezejét,
elücsörgök a fűben, rikít a sárgám,
kiabál, hogy gyertek beporozni
már értem a darazsak tolakodó kíváncsiságát.

Az ember reménykedik, hogy nyír, vagy égre
karcoló éger, valami nagy-nagy
tűzre valóság - de csak pitypang.
Rányílik a világra így is,
nyílik egy testérzet, ott,
ahol őrzik a szervek egészséges mintáját.

Ez a könnyen hervadó kedv...
fonnyasztja a kritika.
Ezért sem nézi, hova hullat
a szélbe kapaszkodó
szóródással:

pitypang. Szószátyár növény.

Csak úgy érjek hozzá, mintha szél volnék
körülötte, a figyelem irányából -
hiszen ettől a sérülékenységtől
remélem most a gyógyulást.






*a képhez már született egy ízében szolgáló hozzáfűzés