Az este evolúciója

saját

Így szép. Naplemente.

Vízcsobogásra pakolt

kukákba túr.

Imahely-közegen 

ringó szállodahajók

terpeszkednek.

*

Beépült gólem-

testünk hónaljszagában

szipog az este.

Beleszív. Kifúj.

Beleoldódás-szagot

sodor a Duna.

  ________________________________   *   _________________________________

A ptolemaioszi világkép. Illusztráció Andreas Cellarius Harmonia macrocosmica seu atlas universalis et novus, totius universi creati cosmographiam generalem, et novam exhibenscímű művéből (1661)

befelé tágulnak

bennünk vannak az elzárt

tündekapuk

...arra gondoltam, hogy a világképek bennünk laknak. A geocentrikus világkép tapasztalata emberközpontú, magát tekinti origónak - nyilvánvalóbban bennünk lakik, mint a modern tudományos szemléletek. Az a gazdagság, amivel terhes, a mitológiák égen és földön - mind bennünk vannak. Nem domb felett és domb alatt - bennünk nyílnak a tündérkapuk.

  ________________________________   *   _________________________________

Johannes Hevelius térképén (tükrözve tájolva)

Az oroszlán csillagkép feje.

Ahogy a mért ég rajzán, a képen

csalnak a távolságokkal,

és mégse csalnak -

az égmérő tudós, a rajzoló, a metsző.

Mert képzeld el, ez egy

olyan világkép, ahol

nem lényegesek a távolságok:

elég tudni, a célod

hány nap járóföldre van.

A célod úgyis az este

meg a

"...míg meg nem halnak".

A csillagképben is

az elmesélt mesék

izgalma fénylik.

Az oroszlán csillagkép feje

és Herkules, meg a

Göncölszekér, eltérő zamatú

sztyeppei főzetben -

a világképek bennünk laknak.

Mint ahogy a bizonyosság is,

hogy amit az ég terhe mesék alatt cselekszünk

jelentőséggel terhes:

jelent, és kijelent.

Ennek a gondolatmenetnek egyenes következménye, hogy fel kell tennünk a kérdést: ki írja ezeket a sorokat. Ha az ég viszonylatát az égre nézőhöz kötöm - tehát jelentőséget adok a néző önmagamnak, de ilyen, lelkes egek alatt. Hiszen így ugyanazt mondom, amit a nyelvünk őseredetéből mindent (minden kultúrát, nyelvet, Krisztust) belőlünk fakadónak tekintők. Nem. Nekik ezt mondom: nem nálunk van a tuti, nem elég beszélnünk ezen a nyelven, hogy átlélegezze azt, amit mondunk, a mindenség.

Mindegyik szórvány, elfogyó nyelv gondolhatna magára így, példának ott az izlandi. Sőt, a sikernyelvek is - hisz volt egy ilyen meta-járt szintjük, csak könnyen tanulhatóvá satnyultak (gondoljunk arra, a kortárs rendszer-kísérletben hogyan silányul terv-utasításkészletté a kínai egykori gazdagsága).

Szóval amikor világképek makacsaival vitázom, a tudósnak ezt mondom: miért ne rendeződhetne a világ olyannak, amilyennek látod? A hívőnek pedig ezt: érzem, hogy amiről beszélsz, megalapozott benned, csak önzéssé és hiúsággá formálja a szád. Valóban az Isten diktál, csak nem ezt a felsőbbrendűséged igazoló lázálmot, ami benned leszűrődik.

...közben az alsó

lépcsőn dolga után

járó patkány iszkol