a mesélés előtti nap

az életben az a jó
hogy nincs benne direkt dramaturgia -
ha elhiszem hogy az élet egy
és úgy tekintem, mintha entitás volna
mondhatnám így is:
az életnek nincs dramaturgiai érzéke

de nem szívesen tekintem így
mert az élet ha egy és entitás
borzalmasan magányos lehet
talán ezért volt kénytelen
egy mutálódott majomfaj egyedeibe
tudat-hasadozni
az élet magában beszél
úgyhogy nincs azzal semmi baj, ha
én is magamban

hiszen csak utólag látom a jelenetekben
bujkáló drámát
napfonat a felhőkön át
panelokra hulló kettős értelemben
utólag is mindig agyoncsapja valami
rossz időzítés
rossz helyre telepedő
statiszta
vagy az önjelölt kolléga aki
rendezőnek hiszi magát




úgyhogy amikor elmesélem, önkényesen
elkezdem valahol
hogy aztán ugyanígy önkényesen fejezzem be
az újrajátszás akkor is javított verzió
ha csak annyi a mese hogy

ma reggel abált szalonnát eszem
egy tömeggyilkosság áldozatának abalében főtt
paprikás zsírcsíkját
kihűlt és merev hullájában
lerakódott éhség és jóllakottság
és a mi örömeinkre nagyban hasonlító örömek laknak
a mi éhségháborúnk elesett
katonájának tekintem
hősi halottnak
akit segítek a többi húspultról vásárló 
kannibálnak eltemetni

az életben az a jó
hogy nincs benne direkt dramaturgia
az életnek nincs dramaturgiai érzéke
és ne is legyen
mert nemcsak tudat-hasadt
de kannibál is
önmagát zabálja

mert ez az én testem
mely értetek adatik