az innen első benyomásból született haiku:
szegvalóság:
ahol a dolgod folyton
kalapácsnak nézed
Marla azonnal észrevette a tölteléket benne, szelíd hozzászólással jelezte:
"ahol a mindennapok"
és igaza van. Mert azonnal látni, nem te nézed így - hanem téged néznek így:
Szögvalóság:
ahol a mindennapok
kalapácsnak néznek.
A tanulsága: ne álljak meg az elfogadható első benyomásnál. A haiku akkor él, ha tényleg nincs benne töltelék, ha ezt a tizenhét szótagos keretet a mondanivalód az utolsó szótagig kitölti. Innen világos Fodor Ákos megközelítése is, ahogy időnként 6+ 4 szótaggal megalkot egy kifogástalan kifutású európai "haikut" (idézőjelezem, hiszen valójában a formai követelmények teljesének nem felel meg, s talán az eredeti japán hozzáállás szellemiségének sem - ezért "európai"). Én ennél klasszikusabb utat járnék, de szintén európai módon, alapjában nem a rácsodálkozás tárgyában (ahol a japán haiku él, ahol észreveszed, miben rezegsz, s hogy abból egy rész benned rezeg), hanem fogalmi világunkban elmerülve. Van még mit tanulni - ez amúgy egy igen megnyugtató gondolat, nemde?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése