Füst

Élni kell, Uram, a megragadhatatlan
felhők formáit. Amikor az érzéseid
hosszú, kimondhatatlan, mégis
mondat-szerű térképpé állnak össze.

Párafoszlány-patchwork.
A megragadhatóság szélén
imbolygó érzésháló az első szó
ebben a mondatban - egyetlen pamacs.

Észreveszed, a gomolygást
a saját szavaidba rakva csak ezt: a
érzetfüzér legelső elemét írod körül.

Nincs nyelvtanod a többihez.

Belélegezni kell, Uram, a megragadhatatlant -
nem kimondottan kimondani.

*

A Gólem auráját lélegzed. Amikor
a forgalomban kormányzod intim,
egyszemélyes gépparipád.
Ezer torokból üvölt, millió égésben
robban az egykori indulat.

Halottégetők vagyunk.
Kibányásztuk a hitüket, a vágyaikat,
a kipárolgásukat.
És most milliárd formában elég.

Felhőzetté lesznek. Felhőzetet fújunk.
Palotát építünk, az ősi
ösztönök és gondolatok szellemterét.

Ösztönpaloták lebegnek
a Gólem aurájában.

*

Testvérem Urbánban.
Fulladozz tovább.
Mintha-mise történt.