párhuzamosok

Kovács Tímeának

a topmenedzser nem érintkezik
az esővel.
fűtött garázsában száll be.
forgalomban, dugóban anyázza
a többit, a járást, az időjárást,
a meetinget, a tanfolyamot, az igazgatóját, meg akit.
aztán az iroda ablakából mélán
bámulja két sorsfordító döntés közt
a félfák keretezte szürke vetítést.
kár, hogy az ablakot nem lehet elkapcsolni egy
másik csatornára.


a rólad döntő bírák nem érintkeznek a
valóságoddal.
egy időjárás vagy a kikapcsolt
közvilágítás fénytelenségében,
egy csatorna, amit nem néznek,
forgalomban dugóban útakadály,
lassan átnedvesedsz, a cipőd, a
kabát a válladon, ahol dörgöli a pánt,
de hát ezt választottad. te akartál
fürödni a valóságod lélegzetében.
a kiválasztottság kifinomult dresszkód-világa,
de főleg a döntései helyett.


ez a vers nem érintkezik az
életeddel.
a feleséged mondataiból született,
aki ma kimegy az esőbe, amíg te itthon
maradsz idomtalan irodalmi
dolgaid között, a magad valóságát csak
annyira érintve, amennyire a
szervek, az emésztés, a nikotinéhség
a lábad nyugalmi helyzetben izzadása
rákényszerítenek. megkímélt
állapotban lévő nap elcserélné
azt a szájba baszott kurva úristenét
egy ténylegesen létező választási
lehetőségre.