Érkezés

Áldomás parazsa festett vörösre.
Elvégre értél. Tüzes golyód izzó magvából -
valahonnan, valahova.
Megvesz az Isten hidege.
Csillag-kopár ég nyeli feletted,
amivel töltenétek.

A léleknek nincs távolságérzete.
Dőlésszöge. Reméled. Nem fázik a távozó lélek.
Nem fázhat a tűz. Ugye?
De a zsigereknek túl messze van Isten.
Nem hiszed a test feltámadását.

Persze, ez most lényegtelen. Előre liheg
az utcalámpák fényében látszó lélegzet.
Ahogy gurulsz, hulladék-sorsba
avuló keréken.
Több réteg szennyes ruhában.
Csak lúgos sárral tudod a sarat
tisztára mosni.

Mert itt egy másik isten báránya vagyunk.
Útra vetülő fényben csillan magadra vont figyelme -
konstatálod a Gólem szemét:
aszfaltcsík mellé ejtett, tűzvörös doboz Hell.