Szimfónia két kerékre és esti forgalomra

Aznap este is mint minden este

Az öreg zenemester furgonjába szállt,

hogy hazafuvarozza a tanítványokat.

Jókedvűen zsúfolódtak össze

a kecskeszakállas, kopaszodó,

pár szál haját babráló öreggel.

Hol volt már az aggodalmas reggel –

az iskola él és virul, hahó!

Aznap este is, mint minden este

a jóllakott nap óvodásai

sok tág jövőt remélő víg reménység

(feszítette ifjonti szívüket

hogy bár a körben terülő világ süket

művészetükre, lám, akad mecénás,

ki hogyha kell, mélyen zsebébe nyúl

s a legenda fodros dallama

göndörödhet általuk tovább)

szóval a furgonbélnyi zseni-zsenge

egymást túlharsogva fecsegett,

nem hallva mást, csak saját magát

- lássuk be, a bambák közt a bölcset –;

hogy a szófoszlányos okoskodás-zsivajban

az öreg mester majd megsiketült.

Fékezett hát egy bátrat, dőlt a sok kis elmélet mind előre -

„Ácsi! Ácsi!” ahogy szokta volt „Már megint a blabla, taknyosok?

Ideje már, hogy új utakra lépjünk! Kezdésnek lessetek csak oda ki…”

mutatott előre eres, hosszú ujjú karmesterkezével

a kocsi elé, ahol egy tömzsi arc gyűrte kopottas, régi montiját

a késő esti langyos forgalomba. „Nézzétek azt a cangást!

Ránézésre nem mai gyerek, és látszik, nem ma kezdte.

Lássátok ahogy lassuló ütemben ér a hatsávos körúti lámpa

pirosához! Látja jól a forgalom zenéjét, igen jól hallottátok:

a zenét. Finoman lassít, veszi el a tempót, s lám, alig a sárga

előtt egy tizenhatoddal…” – vált közben, gázt ad, s minő meglepetés,

a vén járgánnyal a csomóponton át követi a biciklista útját –

"…ne izgulj Sándor, így is hazaérsz,

                                             de ezt úgy vélem, nektek látnotok kell!”

„Látjátok, egy ütemmel    előzte ím a lámpa

Szép ritmusát - a kongó    üres mellékutcába

Sínek mentén garázsok    ütött-kopott világ ez

Úgy fordult be, hogy tisztán    illett a ritmikához

Látjátok hogy simul rá    hogy ütemez pedállal?

Hogy ringja ki a csípő    a váll miképpen szárnyal

A vasút menti fák itt    gyökérrel felfeszítik

Az aszfalt gyönge testét    úgy ütemesítik

A flaszterkotta lapját    jobb széltől bal szélig

Ritmusból áll e koszvadt    vén mellékutca végig

Nézzétek hogy mozog ki    kátyút biciklivel

Testsúlya biccenéssel    keréken mint emel...

Nézzétek, egy vonat jön!    Tatum tatum, tatum tatum

Hogy imbolyog a mozgás   tatum-tatum, tatum-tatum -

S ha nem volna elég

Nézzétek úgy is őt

Az alkonyat felé

Elsikló zene-szőtt

Testdallamot – igen!

Képzeljétek el

Hogy voltaképp milyen

hangnemben énekel!

Milyen dallam kíséri

Miképp vívnak tusát -

Az ellenpont hogy éli

A szíve ritmusát!

Halljátok belül már?

Lássátok e zenét!

Egy szem fakó kerékpár

Forgalmi énekét –

Mert ez a dolgotok,

Nem több, nem kevesebb

Hogy minden létezőben

Zenét keressetek!

Úgyhogy a hétre ez lesz a házi feladat

Hogy meghalld – hiszen figyeltél – a saját magad

Zeneművét e képben. Péntekre kész legyen

Legalább a váza. Persze aki nem

Akar kettest, az zenekarra írja

Szaporodjon pöttyös kottapapírja.

Annak, kit nagy ívű purparlék zavarnak

Megengedem, hogy dalba írja énekkarnak !

S nem mondom el, szerintem hogy kell szólnia!

A dolgotok, hogy tényleg megszülessen

A „Két kerékre és esti forgalomra

                                            írt szimfónia.”

(A tanítványok gondba merülten tértek hát haza,

hogy egész héten látomásba formázzák a látványt –

az öreg zenemester pedig vásárolt egy használt kerékpárt,

hogy megtanuljon végre biciklizni.)