Egy másik őszi párbeszéd

eredetileg: http://moly.hu/karcok/181645


natalie:

pongyola-reggel
langyos, tejmeleg
radiátor gerincen
poros ujjnyomok,
foltokban fénylenek.
ablak üvegéről
szökni készül a pára,
tükör előtt tegnap
levetett gondolat
kendőt igazít magára,
ma nem szól senkihez.
kulcs a zárban
indul a gépezet,
megállóban villamos
sápadtan fékezett.
ködös utcán füstszagú
ősz, botjával avarban
turkál, épp csak elidőz.
pékségből langyos fahéj
kanyarogva utat keres,
az őszi hangulatban minden időleges.


shizoo:

és oly korán
így, óraállítás után
már fél ötkor rádköszön –
párás-borús köntöst ölt az alkony.
fázósan húzod össze a kabát
nyakát. igazgatod a sálat –
úgy kopog a kő a cipősarkon
tompán, mint az elrontott varázslat.
még hurcolod, mint elkenődő sminket –
a tükör előtt felpróbált gondolat
reggel óta (ó már tegnap óta
vagy tegnapelőtt?
hullik az időd
ugyanaz a párás őszi nóta
viszed haza a hazavihetőt…)
reggel óta jaj, alig kopott meg
a tükör előtt felpróbált gondolat.
ma este is a sminkasztalra ejted
(holnap reggel hátha ottfelejted
elfelejtve egy kicsit magad)
hogy más utat keress –
hisz jól tudod, az őszi hangulatban
ezer változó rozsdás levélalakban
tényleg mindenünk időleges.