Verslevél Térey Jánosnak

Tisztelt Uram, ön kétségtelen

A jelenbéli epikai cézár.

Ez megint egy korrekt versregény.

Nyilvánvaló a szöveg-mélybe süppedt

Iszap gyanánt reánk pakolt tehetség:

A „rögvalóság” szövegpakolása,

Feszültségbe gyűlt nyaki fonat

És vállak sajgó izmaira felkent

Kencéjeként a jól ömlő szavak

A jambusok felhabzó áradása.

Csak sajna, mint a gyógyító iszap

Általában: ez is kissé büdös.

Kiábrándító újra Budapest

A visszaérkezés a „szokott világba”:

Művészvilág és Sportolóvilág

Diplomás-világ, Politikusok

És Lakájaik: az ékes Protokoll

- Aligha mélyen - feltárt szövete,

A Nibelung-lakópark köszöni,

Megint jól van, avagy épp hogy nem jól:

Bőrükben ők is egyre feszelegnek.

Mi a bajom – miért bűzölög

Szerintem e szó-iszappakolás?

Mert megint nem rólunk szól az ének:

Újfent Királyi Udvar, intrikák

Kötelező táncok, színpadok

Súlytalanul egymásra zuhant

Sógorsági-komasági stiklik

A provincia immár császár nélkül,

Szemétdombunk és kakasaink –

Ezekhez nemcsak nekem nincs közöm

Inkább nekik alig van a közöshöz.

Párnázott kockák – házak, autók

A tévé kékes ablakain át

Pislogják - ha nézik - e „közöst”,

Akik legfeljebb kalandként vegyülnek.

Fogalmuk sincs, mi erjed, mi buzog

A létpiramis iszapszagú legalján.

Megint miért az elit „nyomorát”

Olvasom öntől – tán mert érdekes?

Ez méltó itt főleg figyelemre:

A nagyon-kevés hogyan tehetetlen

Azonmód, ahogy mi? Önmagával,

Tükrével hogyan nem szembesülne

- Ahogy mi, ő sem – szégyenével?

Vagy tényleg ők a mi mintaadóink

És mi tényleg bárgyún lessük őket

A tévé kékes ablakain át

Story Magazin meg Blikk hasábjain

Nyálat csorgatva, vágyva e közegbe?

Úgy nézve őket, mint a villamosról

A legújabb évjáratú Mercit?

Ez most a kor – hát ezt költi a költő?

Szemétdombunk és kakasaink –

S persze a tyúkok. Ez van rendben itt

Leginkább, a díszes tyúksereglet

Minden tagja tetszik: hús-vér alak,

Vágynivaló kis dög mindegyik.

És Mátrai úr magánéletének

Megannyi fájó idegrezdülése,

Fonalmentes sorsi labirintus

Izzik fel az élet a papírról –

Hát ezért bánnám, hogyha ön, Uram

Eztán mint újkori „Udvari Költő”

Bocsánat a szóért: kurvulna tovább,

Van egy masszív rajongótábora,

Gigantikus életmű épül itt

A szóból s nemcsak méreténél fogva

Lesz majd mindez megkerülhetetlen.

Ön verset verne át a kor horpaszán

És ez nem „átvert”, inkább átverés,

Horpaszra kent kence, gyógyiszap

Ha annak jó is, Öntől ez kevés

Már megbocsásson.

„Viruljon négy irányban zöld özön,

És gyűljön össze minden, ami csak

Használható a halál ellenében” -

E sorokat külön is megköszönve

Búcsúzik Öntől és sok sikert kíván

Lelkes amatőr híve: Hegyi Zoltán.

                                  (2011. június. 25.)

első közlés itt.