Villő kis pisla lámpás
a szélben verdeső torz
ágak közt mintha lesne...
ahogy kullogsz a szántás
és burjánzó bozót közt
alvóhelyet keresve.
Egész nap nyomta vállad
levethetetlen bánat-
varrt felhők foszló teste -
nincs most már semmi nálad.
Mint varjúhangból gyúrt szárny
borul reád az este.
(2002 - 2012. A vers soha nincs készen...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése