Netelka:
Minden őszbe belehalok
Nekem ma ne mondd, hogy szép az ősz,
mely fölöttem, mint az elmúlás köröz,
s elrozsdálja nyárból maradt legszebb napjaim.
Nekem ma ne mondd, hogy ne sírjak,
hisz újra itt vannak kertemben a varjak,
s bánatában még az ég is velem könnyezik.
Ma nem hat rám az ezerszín varázslat,
nem lát szemem sem bíbort, sem lilákat,
csak ólmos, szürke ködbe vész vádló tekintetem.
Ma nem hiszek se neked, se másnak,
tudom, hogy épp ma lett vége a nyárnak,
s hogy kicsit belehaljak, ma hagyd ezt meg nekem.
shizoo:
Séta, ősszel
Hát szép pedig, már hogyne volna szép
ha megfogod magadtól vénült, eres kezét
s engeded, hogy magával vezessen
és sétáltok némán – mégis kettesben
szótlanul is meghitten az esős ég
szürke palástját, az őszi keserűség
egyenruháját mint kitüntetést viselvén
– ahogy magamban (mint mindig) elviselném
öszbe forduló, silányodó magam –
igazad van, a nyár tágult, kék, hiánytalan
egéhez az ősz maga a sajduló hiány
de ideje van – még nem a meghalásnak
csak e búval bélelt nedves palástnak,
mondom hogy szép, és még ne halj bele
mert arra ott lesz rossz életünk tele.
ha megfogod magadtól vénült, eres kezét
s engeded, hogy magával vezessen
és sétáltok némán – mégis kettesben
szótlanul is meghitten az esős ég
szürke palástját, az őszi keserűség
egyenruháját mint kitüntetést viselvén
– ahogy magamban (mint mindig) elviselném
öszbe forduló, silányodó magam –
igazad van, a nyár tágult, kék, hiánytalan
egéhez az ősz maga a sajduló hiány
de ideje van – még nem a meghalásnak
csak e búval bélelt nedves palástnak,
mondom hogy szép, és még ne halj bele
mert arra ott lesz rossz életünk tele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése