Jelentés

Most ágyra járok. Kenyeret eszem, 
és néha főttet – olyankor mindig: vendég.
Vannak vendéglátók, elegen,
de bárkinek bárhol terhére lennék.

Elhagy a tisztaság. A fogkefe,
a fésű először. Aztán a szappan.
Nem csókolóztam úgyse több hete –
s majd megfürdök, ha szólnak, hogy szagom van.

Minden beidegzett mozdulat,
a szokásaim elhagynak. A mérgek,
a kávé, a cigaretta tartanak
bennem parányi, romlott testiséget.

E kéretlenség hulltán mi marad,
még nem tudom. De mint beteg a testét,
rémült boldogsággal figyelem,
hogy meddig még, és hogy mivé esem szét.

                                    
                           (1994.- 2011. A vers soha nincs készen)