Jézus Rilke-kötettel a kezében

eredetileg: http://moly.hu/karcok/180639


Rapai Ágnes:
Jézus Rilke kötettel a kezében

Könnyű neked, melegkezű, nyugtat cselédlány,
vézna szeptember,

betűid körében elüldögélsz,
kiülteted magad tömjénfüstös kaktuszok árnyékába,

imádkozol,

belecsimpaszkodsz a teremtés soraiba, vonszolódsz
meztelen, penészzöld kavicsokon vérezed a

szemed,

miközben a végtelennek lecsüng a keze,
a határtalant pedig régen kiitták a szomjazók.


------ 0 ------


Oravecz Imre:
Jézus Rilke-kötettel a kezében
(Rapai Ágnes versére)

Neked sem könnyű, Jézus,
hiába olvasgatod Rilke verseit,
és hiába ismered a rád nézve talán
hízelgő irodalomtörténeti tényt,
hogy költőd csupán egy írástudatlan
szobalányt tűrt meg betegágya mellett,
mielőtt végleg magához szólította őt az Úr,

nem könnyű, mert ember vagy te is:
anyaszülten is anyátlan,
pártfogoltan is pártfogolatlan,
oltalomban is oltalmatlan,
hazában is hazátlan,
átdöfött szív nélkül is átdöfött szívű,
tanítványokkal is tanítványtalan,

olyan vagy, mint költőd volt,
aki arra kérte az Urat:
Gieb ein kleines Zeichen,
és az Úr jelet adott neki,
és mint az elmúlást az őszben,
szóra bírta benne az öröklétet,

Jézus, adjon neked is jelet az Úr.

                                [Magyar Nemzet, 1982. július 10.]


-------- 0 --------

Nézem, ahogy nézitek

Jézust, Rilke-kötettel a kezében
(Rapai Ágnesnak és Oravecz Imrének)

Nem könnyű eldönteni, kinek a legnehezebb
talán (akkor, éppen akkor) mindenkinek.

Ha cselédlány, ha hóhér
ha hóhér és rajongók
ha bárki is kísérné – tényleg egyedül van.
Szemben az öröklét lecsüngő kezével
az elhagyatott pillanatban.

Októberi partok magánya nyűget –
elmúlás őszben, szóra bírt öröklét.
Kavarog bennem a majdnem-áldozat:
a mindannyiunkért felkent halál
emberi, gyarló paródiája.

Mert úgysem tudjuk a feltámadást összekenni.
Csak révülhetünk a felajánlkozásban
remélvén, hogy fájdalom arcú isten-
fiú gyengéden átlapozza
mint kézben tartott verskötetet

azt, mi így is, úgy is
elvétetik.