világviszonylat

Itt veri a plafonba magát egy légy. Fölöttem.
Meg fogom ölni. Idegesít, ahogy a
kijáratot keresi. Hát mutatok neki egyet.

Ilyen egyszerű belátásokból állunk.
Túl lassú vagyok, hogy ebben
a felfokozott állapotában elkapjam.
És hiába tartom neki a tenyerem:
szállj bele, kiviszlek. Ehhez nincs bennünk
egymás iránt elég bizalom.

Írjál verset, szard le a legyet
mondja a párom, akiben elég bizalom van.
Mondjuk ez a légy nem neki veri magát
a hófehérre festett mennyezethez.

Ilyen egyszerű tévedésekből állunk.
Meg fogom ölni. Mert idegesít. Bár
egyáltalán nem biztos, hogy a
kijáratot keresi. Irritáló kis alien,
még egy kicsit emelkedik a nap
és fentről átvált az ablaküvegre.
Akkor leszek tőle végképp a plafonon.

Vannak mozdulatok, aminek
a józanság sem tulajdonít jelentőséget.
Még akkorát sem, amekkora
volna neki.

Hiszen csak egy légy volt.
És végre csend van.