Beszélgetés két üzenet között

Kemény István
Este az üdülőben


Mi a cégünk bizonyos dolgozói vagyunk.
Öt család vidékről, a fővárosból három.
Hét napja már, hogy itt üdülünk. A fordulat
rég megtörténhetett volna velünk.

Nem panaszkodunk, erről azért szó sincs.
Ne érts félre, ez nem egy szavalókórus.
Nem őrültünk meg. Az utolsó este alkalmas
a számadásra, és mi megragadjuk. Ennyi.
Röviden rólunk. Mert nem senkik vagyunk.
Egyikünk pipázik. A másikunk viccet istenien
mesél. Harmadikunk gitározik. Van egy,
aki tévévetélkedőkön indul. Ő a múltkor
látott egy indiai filmet. Mi ez, ha nem mi?
Egyszóval érdemtelenek nem vagyunk.

Megérdemeltük a hatvan fenyőt a kertbe,
a betelő hold fényét is megérdemeltük.
Az olcsó szállást, a csendet, szánkóink
alá a havat, ezt mind megérdemeltük.
Farkasüvöltés, az tényleg túlzás lett volna,
de nem is volt. Nem is hiányzott.
Az izzó, parázsló szempárok tánca
a bozótban, az egy dolog - hát ezt azért mégse.
Mi magunk is röhögnénk. De várj csak,

te ugye a különb vagy? Értjük, ne izgulj.
Van itt egy üzenet. Talán neked szól.
A felhőkre volt írva tegnap. Mielőtt
jöttél. Az erdő lélegezte tegnap. A
boltos adta, de romlott volt, és mi mégse
haragudtunk. A szívünkbe volt írva.
A hold hagyta itt, mert pár napja
kerek volt és szép. Van itt egy üzenet.
A fejünket összedugtuk
fölötte, de hát túl szép. Mi téged
mindig semmibe vettünk, tudod.
Most sincs ez másként, és jól is van így.
Olvasd el, itt van. És ha neked se
sikerül, akkor is jó lesz. Akkor így van így.

shizoo:

A nagy, családi

Mi azért elég jól ismerjük egymást.

Hatan az egykori nyarak pocsolyatükrében.

Óceánnak tűnt. Aztán kinőttük, de te

láthatóan a gyermeteg hullámzásban maradtál.

Nincs ezzel semmi baj. Tudomásul

vettük hogy másképp vagy bedrótozva.

Nem örülünk - de nem kell 

túl messzire visszanyúlni, hogy értsük.

Humorba panírozva könnyebb. Mikor

például a sebesség mámoráról sztorizunk:

ami a csövön kifér, az autópályán,

és te elmeséled, ahogy huszonkilenccel

tépted a pedált az Izabella utcában,

akkor, hidd el, nem rajtad röhögünk

hanem amin ilyenkor röhögni érdemes.

Tudod, hogy megdolgoztunk ezért a

könnyen mérhető sebességkülönbségért.

Tudod, hogy megérdemeljük. És mi

tudjuk, hogy nem irigyled tőlünk

a meghozott szükséges döntéseket.

Miközben tartogatnád ami úgyis eldől,

tudjuk, amit tudunk. És értékeljük.

A viszonyunkban ezért nincs farkasüvöltés

de farkcsóválás sem. Méltányoljuk és

nem hozzuk szóba a hiányaid. De látod:

tudjuk, hogy különbnek képzeled magad,

és fogalmunk sincs, milyen üzenetet emlegetsz.

A hulló levelekre nincs írva semmi.

Amit a szél rajzol belőlük, szépség és fizika,

csak azt jelenti, ami látszik. Nem a jelet,

amit most mirajtunk keresel. Valami lehet

a szívünkre írva, de ha nem baj, mi inkább

kifelé olvasnánk. Ott olvasunk, ahova nézünk.

Nézzük, ahogy keresed. Még ha nem is

hozod szóba. Nézd. Mi téged eddig sem vettünk

semmibe, és nemcsak rokoni alapon. Sőt.

Hiszen mi tényleg elhisszük neked, hogy 

ahova nézel, tényleg úgy van, ahogy úgy.