Világviszonylat - slamverzió

Ülök hajnalban a számítógép előtt
hogy verset írjak, ahogy szoktam.
Erre itt veri a plafonba magát egy légy. Fölöttem.
Verdes, Idegesít, ahogy a kijáratot keresi.
Bután menne a vetülő fény után.
A rovarok éjjel a hold fénye után tájékozódnak.
Ennek itt téves irányt varázsol az izzó.

Meg fogom ölni…

Ilyen egyszerű belátásokból állunk.
Túl lassú vagyok, hogy ebben a
felfokozott állapotában elkapjam.
És hiába tartom neki a tenyerem: szállj bele, kiviszlek.
Ehhez nincs bennünk egymás iránt elég bizalom.

Icipici légy kint légy…
icipici légy inkább kint légy légy...
Itt az erkélyajtó, kinyitom - kurva hideg van - icipici légy menj!
Menj már…

nem megy.

Emlékeztek milyen az, ha szétcsaptok egy legyet a mennyezeten?
És ott marad az a dzsuvás gecije…
vagy amikor a légypapíron döglődik az idióta rovarja napokig…
Le is fújhatnám némi gázzal…
ha volna itthon.

Ilyen egyszerű tévedésekből állunk.
Meg fogom ölni. Mert idegesít.
Bár egyáltalán nem biztos, hogy ezt a kijáratot keresi.
De hát, vannak mozdulatok, aminek
a józanság sem tulajdonít jelentőséget.
Még akkorát sem, amekkora volna neki.



Hiszen van, amikor egy egész régiónak vetül
hamis holdfény a mennyezetre.
És egyre többen hiszik el, hogy
lehet arra repülni, valahova vezet.
Képzeld el, amikor a legjobb szándékkal
vetül egy kultúra merev
hótlan és sótlan diktátortelébe
egy darab tavasz. (...arab tavasz...)

Hiszen vannak olyan birodalmi struktúrák,
amelyek így látnak bennünket.
Ahogy verdesünk. Ahogy verdesnek egy
távoli, rommá alázott városban a maradék szárnyak.
Vannak olyan magasabb érdekek és alkuk,
amelyek a verdesést lefújják gázzal.
Leszaggatják az illúziók teliragadt légypapírját.
Hiszen vannak olyan méretek és formátumok, amik úgy döntenek
hogy oda nem kell az a zümmögés!

Hiszen vannak olyan üzleti érdekek amelyek fegyvert adnak a legyek kezébe.
Hogy irtsák egymást. Légypetényi irmagja se maradjon!
Icipici légy inkább kint légy. Kint légy légy…
Legyél menekült, inkább, icipici légy. Menekült légy...

Hiszen vannak olyan hatalmi struktúrák, akik valahol máshol, 
ahol mást feszít az idegbe,
hasznosnak érzik ezt a zümmögést.
Vannak olyan méretek és szervezetek,
amelyek valójában szintén emberekből állnak,
mégis úgy bánnak az emberrel,
mint a legyekkel.



Ez a világ? Ez a viszonylat? 
Ekkora belátásra volna szükség, hogy érezzünk némi békét?
Hogy elviseljük egymás zümmögését?
Hiszen úgy bánnak a legyekkel, ahogy ezzel a léggyel én…
Hiszen én is
egy szervezet vagyok -
egy térben
egy idegesítő, saját akaratot
kifejező zümmögéssel.
Persze,
ettől még ez itt
csak egy légy - volt.

Csak egy légy - volt.

És végre csend van.