hazaér

gurulok szabadabban semmint -
aszfaltkocsonyán remegek, tanulom a
a semmin gurulást. emlékfalun át amit elnyelt
egy feledékeny látszat,
csak a semmin zsugorodnak ilyen könnyen
düledékké a hajdani új paloták.

feledékeny látszatban gurulok.
város-zsigerekben turkáló kerekekkel -
lassú bonctan ez.
szabadabban semmint egy gyógyulás
vakító látszatában.

erre jó a tél:
lehántja a ragyogást és a penészt,
egy feledékeny látszat
ótvar munkáját tárja fel: sehová
nem tartozik a hely, ahol gurulok,
szabadabban sehová, mint azok a helyek,
amik íznek ragadtak ebbe a decemberi
megdermedőfélben lévő kocsonyába.

otthon vagyok egy torony tetejére száműzött
barlangban -
nyomokat hagynék a falán de
úgyis úgy takarsz le majd, ahogy én is
eltakartam a ragyogást és a penészt,
egy feledékeny látszat
ótvar munkáját: a másik emlékezetét.

feledékeny látszatban gurulok.
város-zsigerekben turkáló kerekekkel -
csak a semmin zsugorodnak
ilyen könnyen az egymásra takaródó életek.
tanulom a semmin gurulást:
hogy te se légy köteles emlékezni rám.