Beszélgetés kezdetekben és végletekben

Szlávics Noémi
vagy minden marad

mint a vonatút amíg mozgásban vagy még fészkelődsz
alhatsz vagy nézheted a táj rohanó alakzatait suta
rókát vagy nyulat káposztamezőn vagy a tengert ha épp
messze visz utad - de a vég az mindig ugyanaz
lépcsőkön le majd az állomás talán a resti
a rokonok biciklik vagy senki mint az életed
ugyanolyan lesz halálod is fémlépcsők és mögötted
a robogó szerelvény és egyedül maradsz mint tegnap
tegnapelőtt vagy holnapután – resti rokonok vagy senki
és az út valami világvégi elhagyott városban lépteid
csak az égi őr számolja ha van ég és vannak angyalok
vagy minden marad a semmi megszokott kiadásban
elhallgat a gép kiegyenesednek a vonalak a görbült hát
és a monitoron futó csík is kiegyenesedik hideg lesz
és te elfelejted végképp hogy valamit elfelejtettél élni

shizoo

vagy minden

ahogy a digitális menetrend táblára kiírják előbb tizenöt

most harminc de mindjárt negyvenöt késik nézheted a suta

tinit meg a töpörödött apót milyen roskadt mozdulatokat

fonnak a várakozásba - halovány fingotok nincs jön-e

valójában mikor lesz vége betolat-e fékez csikorog és 

felszálltok-e valamikor egyáltalán senki senki hátán nincs

ismerős se resti se bicikli hogy eltoljad csak reménykedés

mint tegnapelőtt úgy holnapután - testi közelségbe kerül 

vagon majd és megérkezés és világvégi út a kezdeteid

útja elátkozott köveken a régi rozsdavörös felhők alatt

ahonnan elköltöztek az angyalok de itt minden marad

a megszokott semmi kis mozdulatokban egyik lábról

a másikra állva várja betolják végre a szerelvényt ebbe

az állomásnyi üvegcsarnok méretű szülőszobába hogy

meleg legyen hogy elfolyjon magzatvíz idő szülessen

Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!