Dúvad

...És akkoron eljöve Dúvad:
az indulat izma feszül,
minden mozdulatában
szöglet, beveri magát -
odaveri, odateszi, megrakja
és kattog az ebidő tiktakkja:
csupa sár, mosdatlan a szád,
mert minden lihegésében
savasodod éhe dalát;
az indulat izma feszül
amikoron eljön a Dúvad.

*

...Nem ------- a számba, gecik.
Mert szét----- az agyatok!
Mi a retkes ló----- művelsz,
te küret, mi a retkes ló-----!
Szájjá ki, te rohadék!
Kis pöcs vagy az autód nélkül!
Mit nézel? A retket nézel?
Mit nézel, szájba ------?

*

Szóval eljön a Dúvad, mert jönnie kell. Hiszen
egyszerűen túl fáradt vagy, túl öreg - túl vagy.
Hiszen te hívod. Hogy a méreg rakja meg,
ha már benned nincs elég fűtőanyag a
következő harminc, önként vállalt kilométerhez.

Szóval eljön, amikor elfogysz - nem is veszed
észre, hogyan hívod, csak arra eszmélsz, hogy
ő fogja a kormányt, rúgja a pedált, tépi a távot.
Minden megrövidül tőle, csak közben téged is
megrövidít.

Hiszen jobban égeti a fűtőanyagot -
megrövidíti a tested.
Hiszen a miközben ég, elégeti az
önbecsülésed.
Hiszen mindig csak a romokat
hagyja maga után.
Hiszen behúzza bikanyakát -
kisebb leszel tőle.

*

Emeld ki a fejed 
Dúvadból. Más ízekből
meríts erőt.