Diagnózis

A diktatúra kiformálódása olyan,
mint az öregedés folyamata.
Nincs egy megragadható, kiemelkedő pont,
ami köré odamesélheted a szokásos drámát.

Ahogy lassan megszokod, hogy hétféle
gyógyszert szedsz a
hétköznapi működéshez.

Rituálét építesz a bevételük köré -
mintha attól válna hétköznapivá a szedésük, hogy
csinálsz köré egy ünnepet.

Nap mint napi ünnep - hamar kifárad.
Ahogy az ellenállás, az autonómiatörekvések fáradnak ki.

Nézd,
ez az öregek forradalma,
az ifjak is korán összecsoffadt öregek benne,
gyógyszert szednek a prosztatára és
alaptörvénybe foglalják,
hogy csak a gyógyszerezett prosztata a nemzeti prosztata.

Ha zavartalanul vizelsz, húzódj
fajanszszagú elefántcsonttoronyba,
nem ér bántódás, ha a négy fal között csinálod.
Onnan nem hallatszik
ki a médiaégbe a fogcsikorgatás,
onnantól a te bajod.

A fogászati beavatkozás úgyis egy vagyon,
egy másik vagyon, és neked,
mivel annyit is érsz, nincs egy se -
előbb-utóbb nem lesz mivel
csikorgatnod.

Előbb vagy utóbb kihullik,
hozzáöregszel az ifjúkorod
szájszagú májusaihoz.

Szóval ebben a történetben, ami most
csak lépik egyet, nincsenek mártírok,
ne reménykedj, hogy majd
a tragédia fel-hang-hullámzik az égig.

Ez természetes folyamat,
úgy látszik tényleg ilyen a természetünk,
a valóság nem megrepedt
cserép, ami arra vár, hanem puzzle,
amiből, bárhogy próbálkozunk,
csak a Fényhozó arca rakható ki.

Mert aki fényt hoz, sötétséget teremt
körülötte.


*


A diktatúra kiformálódása hétköznapok apró
cseppjeiben észrevehetően megülő
epés keserűségekből áll.

Itt az idő, folytatódik a reggeli rituálé:
vedd be a gyógyszereid.
Ez a logikus lépés egy beteg logikában, ez a
lassan aggastyán-korba lépő béke ára:
szedálod a beléd engedett hatások
legjavát.

Ne izgulj, lesz még egyszer ünnep a világon,
esz még tisztító-
tűzzel felérő háború itt is,
lesznek neve-nincs mártírok, hősök és bukottak;
talán túlélők is.

De a robbanásban nem a pillanat, amikor megtörténik, hanem a
lassú, tisztességtelen vegyészeti pepecs az elborzasztó, ahogy előáll
ami majd robbanhat.
Végtelenül hétköznapi anyagokból, minden
színpadiasság nélkül, szakértelemmel és műgonddal elkészített elegy,
mint a tablettáid, amivel a véred nyomásán és sűrűségén babrálsz.

Amikor nem rohadsz el, pedig bőven megértél rá,
hanem itt bűzölögsz, gyógyszerszagú
izzadtságot vedlik a tested,
a hétköznapi mocskot zabálod gátlás nélkül,
még meg is köszönöd.

Áldassék az úr, aki a mérgeid ellen a
mérgeket adta.


*


A diktatúra öreg, szarszagú, pohos férfi.
Mégis, ma csak ő rúg felső rüszttel
labdába.
Gyógyszert szed, ahogy te.
Nem tűnik fel, a hétköznap része, ahogy
hajnali, remegő kezéből egyre többször elgurul.