2017. december 1., péntek
Repülésének
valami sokkal teljesebbet zárok el.
tudom.
de így is boldog terhet borzol a szél
a szárnyaimon.
repülésem tág idejében látom a tisztább
távlat
hogy karmol makacs éhe barázdát. égre
magának.
van, hogy tévedek. de ez most
nem ígéret.
valami tisztább távlat nyomán szelek
ha kísérnek.
ha viszem azt a nyomorult keveset
a fészek
örömébe önteném - hidd el -
az egészet.
ebbe ennyi fér. ez a nem kért és elfogadott
apaság.
az a hol nem volt törzsökből kikacsintó
soha ág.
az a nem várt és nem kért mégis
ígéret.
ahogyan az ösztön választ ösztönből
feleséget.
valami sokkal teljesebbet. nem bánom.
te se bánd.
legyünk türelemmel egymás hóbortja
iránt.
szavakat súgok a test dadogásmentes
egébe -
nem látom de sebaj hogy hol nyílik a léte.
a vége.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése