2017. december 26., kedd

A hely szelleméről

(hatástanulmány)





mondok egy példát

buszra szállva abban a frissen
helyváltoztatásra hangolt állapotban
amikor a tér amúgy is tágul
a látóterembe kúszik a stadion
a frissen elé húzott irodakomplexum spanyolfala mögül
egy hosszú pillanatig rám kacsint a stadion

és ahogy elrántja előlem a
helyváltoztatás, chilei és afrikai
nem rendeltetés-szerűen használt testvérei
vernek félelemtanyát a zsigereimben
valamiért olyan képeket pörget az elmém
ahol a testek a saját sikolyaik kergetik
a pálya füvén

tehetetlen vagyok a képeimmel
amit a helyben tárolt energiák sikoltanak
a készenlét a terrorra
most még csak a másik csapat béközepe ellen
most még csak a paizsos rendfenntartók ellen
az a gyülemlő mérgezés
ami addig nyújtózik
mindig addig nyújtózik ameddig a
társadalmi takarója ér

ennyire vagyok nyitva
és olykor ennyire nem kellene nyitva lennem
arra hogy mit üzen a hely
az idő a vaj- és egyéb színű árnyalatok
de ezt a tanulságot én is az erőszaktól tanultam
erőszakkal véve el az erőtől
ami elragad és ezáltal birtokol

még jó hogy aztán elsuhanunk a
kultúra tereinek háta mögött is
és egy befejezhetetlen este ritmusos emléke
a színpadon telő soha ne érjen véget
kimossa az agyamból
a rajban gyülekező döglegyek
testekre telepedésének képét

így van nyitva az aki mérgek által tanul
mások berobbantott járatokon besüvítő
rém- és egyéb látomásainak
kereszttüzében.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése