Az utca arcai - slam

Pereszlényi Erika képe

egy pillanat, csak tükröződöm - igazít magán a város
nekem egész napos munka ahogyan látszom,
lakóimon át is tükröződve persze
szemekben is - ha a nézőnek van belenézni mersze
de nekem is van tekintetbe vehető tekintetem
csak kissé kuszáltan fókuszált
ahogy esővízmosdatás után
szerény személyem a felderült ég adósa,
hisz van már tükre, amibe belenézhet: a tócsa.

hogy közöd lehessen a belakott egészhez
a tükrömben a szemembe nézhetsz
a tekintetemben ha megkerested
az erkélyen lógó kifeslett
napszítta vásznakat s az ott lakók
félédes álmait őrző legördülő rolót -
magadra vess ha fel se nézel
ide lenézve hogy látva lásd,
hogy játszik locska tócsahab az ég vizével
mintha csillagos volna a nappali ég, az egy szem
vakító napcsillagon túl az éj remeg -
egy pillanat, csak tükröződöm
avagy legalábbis igyekszem, hogy észrevedd.

Te vagy a látó... ám én tükröződöm
az ég vizében ami most föld vize
összegyűlik ahol vetemedett az aszfalt
csak hogy belenézve megtapasztald
minden látszani vágyik.
ahogy az a vöröske ott a képen
akarat nélkül a néző szemében
az előző eső maradék felületén
fodrozódó jócsa-
josságát - most már - bárkinek tükrözi a tócsa.

egy pillanat, csak tükröződöm - mondaná a város, de te közbevágsz:

mit képzelsz!! hogy képzeled hogy tükrözésbe trükközöl, hogy
lefényképezel?
mit képzelsz, mit? mit képezel?
igen, én spontán vagyok de már bocs! megválasztom hogy kivel?
milyen mentődésben vendégeskedem?
belehajítva a közösbe -
ahol szándék nélkül vetkőzik a lényem majd annyivá, hogy vöröske?
az a vöröske ott a csikkel
a rokkant tábla mellett -
kivillanó hasa felett a mellek -
az a vöröske és a csikk 
a várostükröződés áramában csak úgy tükröződik kicsit?
csakúgy a szoknya
pillanatba furcsult lengéséhez szokva
redőződő jócsa-
josságom majd kinek tükrözi a tócsa?

hát bocs, a szemembe mentél és nem dörzsöllek ki onnan - szólt a város
eztán így látnak, a helyszínen amit
amúgy is sűrűn laknak valakik
egy pillanatod immár neked is itt lakik
te leszel a vöröske ott, a csikkel
aki a rögzítőre talán kicsit pikkel
de rögzülni márpedig kell -
különben semmi
nem kényszerít egymást tekintetbe venni...

az utcatábla eldadogta sarkon
egy pillanatra tükröződve tartom
a te tükröd is
hogy más is belenézzen
fürödjön kissé maradék tócsa ég
sarokház, és vöröske ott a csikkel
rögzülni márpedig kell -

hogy más is belenézzen
hogy más is lényegében
fürödjön kissé a tükröződő
város tekintetében.