2017. december 19., kedd
A sértés
azt mondtam annak a
lelketlen kavicsnak
(simára súrolta a többiek hajhagymamentes véleménye)
a vita hevében azt mondtam neki:
"ti alig várjátok hogy ölhessetek"
mély és
fullasztó időn kívüliségben
néztük egymást
(moccanatlan porszemek lebegtek a lélegzetünk előtt)
sikerült vizes ruhába göngyölnöm a
vita hevét
pedig csak egy ilyen
egyszerű evidenciát mondtam ki
csak a tényt rögzítettem
(simára súrolt fésült és nyírt örök visszatérésbe)
hogy a véleménykülönbség teljes
arcfelismerő rendszerében
találjak végre néhány ismerős vonást
azt mondtam annak a
kavicsnak látszó simára
csiszolt sérelemtömegnek
"ti alig várjátok hogy ölhessetek"
(lélegzet párája kristályosodott a megfagyó levegőben)
láttam ahogy ezt a mondatot is
hozzáilleszti a többi sérelemhez
mély és fullasztó
időn kívüliségben
nézzük egymást
(simára csiszolt fájdalomkavicsok a parton
ahol még visszhangzik az időn kívül rekedt lövések csattanása)
két rossz színész egy kötelezően játszott
vonalas színdarab olvasópróbáján
megint a szokásos szerepére készül
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése