Időutazó

Akadozom az időutazásban
pedig csak előre, akár a bárki itt
a ritmusában előre utazok
elfecsegéstől sérült banktitok
mely önmagától random változik.

Valami tiszta ritmust kéne élni
radírtalan lét, megtalált premissza
levezetésben igazolt perced
lüktetne el világok-herceg
míg aztán úgyis mind felissza.

Vadcseresznye ízű napokban
ez a tamtam nincs közel a fülemhez
elbúsul távol mintha felhő lüktet
lassított ritmusfelvételüknek
tizenhatodján jó Isten üzengetsz -

de persze én csak akadozva értem
a belső lejátszóm nem múlik pontosan.
Nem engedem hadd menjen, lapozz
e ritmusképlet mintha tiszta kosz
e ritmusképlet mintha pont olyan.

Akadozik az időutazásom
pedig a könnyebb úton - vissza nem.
Kevesebb a pára, mint szokott
és csicseregnek az apró állatok
csicsergő hangsor, trilla életem

velük szilárd. Egy megkövült idődal
helyett a préseletben szürcsögő olaj.
Néha nagyon. Máskor nem nehéz ez -
a tudat, hogy egyszer úgyis elégetsz
lehet közel. Vagy sem. De az se baj.

Akadozom az időutazásban
pedig csak előre, mint a bárki
a ritmusában előre utazok
mint egy feltárt - s így nem is titok
amit nem tudok mégse kitalálni.