 |
| az Isteni színjáték pokla |
Menny, pokol, tisztítótűz
A menny, pokol, tisztítótűz nem csak halál-utáni állapot: mindenki viseli valamelyiket, akár holt akár élő.
Minden, ami sajátos véges, jellegzetes: a tisztítótűzben szenved. Élvezetek csak a tisztítótűzben teremnek; s mert minden élvezet határolt s a körülötte lévő élvezettelenség határtalan: azért a tisztítótűz gyötrelem.
A pokolban nincs gyötrelem, sem élvezet. Akit szenvedélyei úgy eltompítottak, hogy már semmit sem élvez jobban, mintha rengeteg vizet inna; s kínlódni csak úgy tud, ahogy egy gép csikorog: életében elérte a poklot.
A mennyben sincsen élvezet, sem gyötrelem. Akinek nincs többé igénye élvezetre, azt nem kavarhatja fel semmi, egész lénye kitárul, mint az áldás: életében elérte a mennyet.
A tér és idő világa tisztítótűz; ritka ember, aki már életében mennybe, vagy pokolba jut. Egyéniséged nem egyéb, mint véges igényeid összessége; ezért csak egyéniséged elvesztésével juthatsz a végtelen állapotba: a mennybe, vagy a pokolba.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
képzelet-szálak
mentén körülörvényli
hite az élőt
 |
| pokol, purgatórium és menny - ahogy Dante érezte |
időbe jutva a lényegét nem
de érzed nyelveden az ízeit
itt hordod magadban a földből
felszublimálódó fényeit.
itt hordod magadban a sárba
letemetett áramló szelet
fejen állsz a táguló világban
talán ezért nehéz a fejed.
talán ezért hogy a kikelet
maga az önmagát termő pokol
a születés koszol - a pusztulás
tisztít meg. ha nem leszel sehol.
léted alján ha nem gyűlik a sár
sehol a hitben. sehol az időben.
fénye ha nem éget sebeket a bőrön
csak úgy leszel
úgy nem leszel idő sem.
átkéretőztek benne szavak. azt hiszem ideje gyomlálni.
VálaszTörlés