szabad

amikor
elfelejted a kapaszkodást
nem nyúlsz a zuhanásba

nem fogod
esésre vénülésre
kopódó térdkalácsra

ha esés legyen esés
világosan érzékeled

a körülötted árnyalatlan
elzúgó nyers szelet

elfelejted a hálót
háló nincs
nem látszik ha van

belehomorítasz
a zuhanásba
gondolattalan

amikor elhiszed
hogy jársz benne
magadtól mint egykor

amikor elejted
a gyufaszálat
amit a kezed markol

ha eltörésig hát porcelán
módjára söpört szilánk

terülj magad alá terülj
létem terülj alánk

amikor az irány mindegy
akkor leszel szabad

befogad majd az érkezés
akár ha kárhozat

nem látod
hát semmi nincs
nem viszel képeket

nincs mit markolj
teljesen
üres a kezed

üres látvány vagy
akárhogyan
nem sajnált áldozat

ha mindent elengedsz
engem is
akkor leszel szabad