Egy napra rá

vastagszik a köd. a népmesénk
kifordult önmagából. hallgatás még
nem övez -
de.

itt mindig ez a világ van. olykor
fehérneműt vált, ha összevérzi.

pedig a vért csak a vér mossa le -
mossa, mossa
elkapdossa.

vastagszik a köd. nekünk ez
a távlattalanság jutott. a mutyi
apoteózisa.
a cinkosakinémák.

meg az időről időre össze-
szoruló öklök dühe. a vörös kakas.
a felszállottapáva.

egyetlen elégtételeim: megdöglötök
ti is, kegyelmes uraimék. márvány
kriptáitokban pont ugyanúgy
rohadtok mint a pór.

vastagszik a köd. a népmesénk
kifordult önmagából. eltaposták
saját magukat az
egykori lukaszászlóvivők.