Több szorosan egymás mellett növő fa
összegubancolódott gyökere között nem aludtam.
Az éjjel.
Gyökerek. Ha megérinted, mint az áramütés
végigfut a kezeden a gondolat.
Ezek a fák bármilyen irányba nőhetnek. Nem is
értem, miért voltam biztos a gyökerekben.
Egyszerűen tudtam, hogy nem ágak.
Ha megérinted, szaladsz a gondolattal
végig, egészen a gyökerek gyökeréig.
A másik irányban fehér papírlap terül
a mindenek tetejére.
Mindig van másik irány. Elviselhetetlen volna nélküle.
De tudtam, most nem emlékszem
hogyan néznek ki a betűk. Fehér papírlap terül
a bolygóm kijáratára.
Nehéz elviselni, ha tudod. Hányféle egymást fojtó
majomkenyérfa-gyökér szövi a bolygóm.
Az éjjel.
Nehéz viselni. Hogy a tiszta lap
csak egy takaró. Akkor is, ha nem firkálom össze.
Ha megérinted, mint az áramütés -
de közte kell mászni, ott, ahol nincs fogása.
Csak ahol nincs fogása, onnan
engeded el a szőttest. Hogy aztán
ne kelljen letakarni.
Eztán, ha tükörbe nézek, ezt a
rémületes gubancot látom. A szemem mögött a
kiirthatatlan gyökerek -
nem érinteni, közte mászni.
Azt hiszem, be kéne vennem a gyógyszerem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése