Ébredések

az elmaradt zivatar alatt nyughatatlan alvók
két madár nevetséges, egyszerű röpte
valami nagy-nagy helyett ez a pici
csináljunk juszt is égnevetést

neked adom a befejezetlen mondataim
lakkozz belőlük szépen festett körmöket
igazából tetszik ahogy az esőre nevetsz
olyan elsöprő

időnként közénk fúj az elveszítések szele
meg a rosszul ébredéseké, meg a nyűgösen -
a létezésünk önmagában nevetséges
ne is foglalkozz vele ahogy kinéz

ahogy kinéz az ablakon az elmaradt
zivatar alatt a hervadni készülő orchidea
valami nagy-nagy helyett pont elég
a szirmán az a picike fénylés

neked adom ezt a picike fénylést
azt hiszem alapból neked vettem észre
ahogy te nekem azt a vándorló palota alakú
vicces kis felhőt

hogyan lehet ennyire mozdulatlanul vándorolni?
ezt a titkot senkinek se súgjuk el
két madár röpte rajzolja az eget
mosolyfirka az elmaradt zivatar felett