Teljesség-átiratok (85.)

Guido Daniele testfestménye

Az élet idomítása

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.

Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.

Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.

Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.

Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.

Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

kár, ha az egyetlen

hő, amit elismerek

a test-meleg?

(nap test-melegét

burkolja köréd - és te

nem szelídülsz meg:)

létem az egyetlen

tűz, amit felismerek -

ha test-meleg

Írom az első hideg hajnalba téve
nem égetem még sikollyá préselt testek szenét
sem a tüdejétől fosztott nyers szárak évgyűrűs hasítékát
ez a kígyó itt fázik, ez a hüllő, szőrt húzna magára
azért zabál, hogy legalább belül égjen
nyeldeklés közben nem fújod a sípot, nem bűvölsz
csak egy nyomorult szád van zabára csókra dalra
igények véges igéje módra hideg lett
írom az első hűltebb hajnalba téve.

Az égi hőközpont most egy darabig
a számunkra csökkentett üzemmódban működik
ennyit számít a beesési szög, látod, milyen
kiszolgáltatott az életed ha a hőre akasztod
azért zabál, hogy legalább belül égjen
megégettetem sikollyá préselt testek olaját
a hőközpontban hogy tisztán és szennyeződés nélkül
csak a melegét kapjam némi hőveszteséggel
igényes végek igéje módra hideg lett.

Írom az első hideg hajnalba téve
rámtekeredett s nem gyönyörködöm többé
bár a bomlás is hő és sejtek szerelme
az a kígyó is fázik és szőrbolyhos öledbe fúrna
a meztelen határtalan lélek felszeletelve reszket bennünk
minek fogadtad el a felkínált almát minek fogadtam
igényes végek ideje módra hideg lett
nem fáznék ha a tökéletes érték mérné, nem emlékeztetne:
kiűzetettünk, vagy hát inkább kiköltöztünk magunktól.