 |
| Babiczky Tibor: az építőmester |
A sörfőzők
Távolról figyeld, ahogy a törpék
tőrbe csalják az egyetlent, akinek
szebben szól a torka mint a tiéd -
semmi közöd hozzá. Néhány mohó
sörfőző fajankó, hadd nyerjék ki az
elvágott gigán át az aranyszín éneket.
Egyesek majd talán gonosznak tartják
őket ezért, mégis, mindenki az általuk
lefőzött, mézsörré párolt ihletre gyűlne.
Hisz azzal bárkit le lehet főzni a skaldok
öldöklő versenyében a figyelemért.
Várd ki, amíg egy óriási multi elirigyli
a kézműves siker szülte nézettséget, tőkét
ajánl fel. Növekedést a törpének, érted.
Azt kapják, amit érdemeltek. Ekkor cserélj
alakot, látogasd meg az Új Bárd Stúdió
hírigazgatóját. A tulaj lánya, nem túl
tehetséges, de tűrhető, ahogy kinéz.
Hagyd, hogy szeressen. Aztán
panaszold el, hogy nincs szavad a
domborzatát dicsérni. Csak egy kortyot
a nektárból... Hisz nem akadt még olyan
liba aki ellen tudott volna állni
egy ilyen egyszerű kísértésnek.
Amúgy Tibor verse a germán mitológia egyik meséjének parafrázisa, egy hegyi óriás építőmesternek kiadva magát így (s nagyjából e fizetségért) épít falat Asgard köré, Svadlifari, a mindent bíró csodalova segítségével - de nem készül el, mert a csődörét Loki tüzelő kanca alakjában (!) elcsábítja.
VálaszTörlésTetszik ez a megközelítés... így él, hiszen a mítosz lényege, hogy a magad szája íze szerint (vagy az életedben felismert minták mentén átfogalmazva) is elmesélhető - azaz valójában csak így szabadna mesélni: a személyes hitellel a háta mögött.
Az se véletlen szerintem, hogy én a költészet méz-sörének születését aktualizáltam... Odin tényleg így szerzi meg a több lépcsőben folyton gyilkosság árán gazdát cserélő sörfőző edények tartalmát...
Az tény viszont: az én parafrázisomnak nincs akkora mélysége, mint amibe Az Építőmester utolsó versszakában beleszédülhetsz.