Teljesség-átiratok (86.)

Sasa Gyökér képe

A szeretetről

A változatlan létezés a változó életet nem óhajtja, nem is utálja, hanem magába foglalja, mint a fészek a benn tátogó madárfiókákat, érzés nélkül és mégis végtelen szeretettel.

Éppígy, aki gyökerét az élettől a létbe helyezte; a fejlődőn nem ujjong, az elveszőt nem siratja; senkin sem kíván segíteni; mindent egyformán, érzés nélkül és végtelenül szeret.

Rajongás nélkül dicsér és undor nélkül kifogásol, mert az életnek bármely dolga végső fokon se-jó se-rossz; semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

ajándék hullám

Nárcisz - láthatod magad

ráncos öregnek...

(ösztönből)

valamely lét velejárója a valamely hőfok

mekkora hőfokot ismer ez a végtelenített szeretet?

hogy kellene felvennie testnek léleknek eme érték

létbe helyezve lazult sztenderddé csihadó origóját?

hűljek vagy melegedjek? vagy pont azt az

épp így nem gyökeres belerezgést kell kikutatnom

ahol éh és hőfok nincs többé egymáshoz zabolázva?

(formázva)

Mondd, valamely létünk velejárója valamely hő?
Mekkora hőfokot érlelhet ez a végtelenített,
szórt szeretet? Hogy kellene jól felvennie testnek,
léleknek eme érték létbe helyezve lazult, stan-
darddá így nemesedve jól csihadó origóját?
Hűljek, vagy melegedjek? Vagy éppen ama épp így
nem gyökeres belerezgést kell-e a testbe kutatnom,
éh ahol és hőfok nincs többé így zabolázva?

ajándék hullám -

nézd: nem változik, csak most

torzultan látod