Glenn Gould play J.S. Bach, Concerto No. 1 in D minor
mederbe csurgó indulat
mint mikor meglátod egy égiháború frontvonalában
hogy abban a túlságosan bonyolultan elmondott
kaotikus felhőmondatban is érvényesül
valamiféle csatarend
azt a szövevényt látod amit az életedben
rendre ostoba ok-okozati hálókba nyomorítasz
rendre ostoba ok-okozati hálókba nyomorítasz
mintha homokórába a kezedbe
hiába szorult homokszemeket
sárrá lesz minden az odafent
villanófénybe vont ütközettől
fedél alatt is részévé váltál
*
aztán az eső kopog csak és
vigasztalanságában elfelejted
milyen szomjúság örül a
gyönge növényi végeken
*
aztán egy csíkban feldereng
a fény markolta ég -
jól látod
igen
igen
ez csak egy néhány millió
testre szóló hatalmasság
a számtalanból
a számtalanból
Ez a bonyolult gondolatmenet
aminek ázott illatát nyeled
a mindenségre nem
csak miránk vonatkozik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése