négysoros

engem kínál fel asztalán a város
ezt a mondatot dédelgesd kicsit
választottságod édesgesd magadhoz
ablakodba nyílnak az akácok
bolyhos örömük pályáját figyeled
ontja köréd a tavasz erekciója
egymást zabáló lénye magzatát

heverek aszfaltrepedés terítékén
nyalogasd kiválasztottságod
nem gyógyuló sebét: magad -
a gyűjteményed omló tárgyait
avulását betűnek és ceruzának
a gyakran szívatóval induló
gépablakot a virtuális kertre

villával bököd a jóllakott telés
megint megcsókolt éjed reggele
választottságod dédelgesd magadhoz
nyűgös kamasz fontosságtudat
ontja köréd a tavasz erekciója
avulását a virtuális kertnek
egymást zabáló íze-bűze sincs -

igen, mócsing és igen: sületlen
ezt a mondatot dédelgesd kicsit
aztán csukd be a rád meredő
éhet - csukd be koporsó szemeddel
a reggelt ajándékozd az illatoknak
bőrödön motozó felhőfényjáték
mindenkit kóstol - mindent elfogyásig.