Együgyű esti vers a munka ünnepének reggelére

alkonyul hát alkonyul
egy-tőről metszett napsorok
között a fény ismét konyul
egy-gyávulás túlcukrozott
alján lötyögve ott ragad
a hét-osztatú munkanap.

ha ott ragad hát ott ragad
egy-tőről metszett semmi-se
hagyja hogy ragozd magad
nyelvmértan éhes centise:
te én te ő ma sem pihent
szabódik arcra centi csend.

tudod mit - ez se érdekel
egy-tőre vágná így is azt
és így is úgy is énekel
rabszolgavér ünneptavaszt
ha alkonyat - hát alkonyat
határaink is vékonyak

ha így a cikk hát úgy a cakk
egynémely részünk úgy kilóg
a nyúlt trikóból sörpocak
a légbe diffundált kilók -
a diktálásra sem tanul
a mámorom meg ótvarul.

ha alkonyul - hát alkonyul
nem érzem magam szarul.