 |
| Kiss Marianna: ...home... |
neked a felületjátékon csorduló fény
az otthonod
szívesen laknék a más szeme látta képben
a más felmarkolta fényben ahol
kiteljesül a más ragyogása
laknék a másik megörökített mosolyában
nyeljen el a pillanata örök-hagyása -
hiszen ha nézem, rám mosolyog
hiszen ha nézem szinte ott vagyok
szívesen lennék így örök
nézni valamit ami elnyel -
nézni valamit amit elnyelek
hiszen csukott szemmel is látom
áramló monokróm tűzkörök
elővarázsolják a fényeket.
valahol értem a bennszülöttet
amiért nem szerette volna hogy benne lakjak
hogy elnyeljem, akár ízeit
egy meg sem kóstolt élő pillanatnak.
a más felmarkolta fényben ahol
egy intim közelség megérint
laknék a másik megörökített mosolyában
még úgy is, ha engem is kifehérít
a fixír kegyelme és örökmonokróm tűzkörök
moccanatlan szigorában állnám
árnyakból és fényből összeégett bálvány
a figyelmet. hiszen csukott szemmel is látna bárki
akár egy korlát árnya-szegett meghitt zugot -
szívesen laknék a más szemében
mert nem tudnék ennél szebb jutalmat
sem ennél szebb büntetést kitalálni.*
*egy nagyon kedves verses "párbeszédem" végét idéztem meg itt másképp
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése