 |
| Fan Ho fényképe |
A létezés
Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. A létezés mindenben azonos.
A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet.
Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel rögzíthetőt keresi: értelme van.
Az ember az egyetlen, aki önmagában egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.
(Weöres Sándor: A teljesség felé)
ember lettél -
az egyetlen keresője
ami kijelent.
nevezett neveid látod? igen és nem fedi. nem
fény-harapott testét - ég szülte fakó földi jelen
bokrot paripát lépcsőt falköz térmezején őt
aki kincstár aki nincs már - úgy nincs az a fény-lőtt
sár szülte óvó ölelés, birtoklás és név ami póráz
az ember az egyetlen aki gyászol számol aki óráz -
áll romlásokon tovalép elfulladó állomásokon
éhségben minddel kétségben egyikkel sem rokon
örökítene mintha örök létében meglelt sohasem
elől így futhatna elit-pólyázott választott kevesen
a Templom tetejére a fénybe fehér árnytalan
tiszta napfelszínt súrolhatna hiszen szószárnya van -
nevezett neveid. látod? igen és nem fedi vágyad
pusztuló határolt egyéni külön levő szavak árnyak
körbeölel csicsergés nyihogás hörgés hal vízrezonáló csendje
árnyaltabb egyedül? foszlik szakadék mélyére zuhan a rendje
névvel rögzíted? horgony lóg kötelén tapogat
feneketlen szó-mélyen teli fecsegett holnapokat
lehet ember voltunk nevező kihaénnemje a kevesebb -
az állat létezi mit éhed lét pár nyomorult évén át keresett
lehet ez a vers is akár - lehet ez a vers is ami ver
az ember az egyetlen aki összekutyulja az őt az amivel -
lépsz lépcső tetején jól látni a létet fakuló restség
de azért dorombol neked az a kis szív öleled a testét
sárszült óvó ölelés sárölelés és név ami póráz -
az ember az egyetlen aki így épít: szókirakó gyász.
elfog valami
meleg testét ölelve -
hívjuk léleknek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése