Az eredeti T.S Eliot-költemény és shizootim verziója itt olvasható
én itt, te ott - a fázis azonos;
az égre műtősköpeny-szín pára ül -
várhatna tán romkocsma és terasz
meg ez, meg az
de inkább a kattintásnyi távol
enged kedvelést a másik ritmusából
ez is egyfajta közös séta, léten
egymással vitázó link utak felé.
Üljünk le együtt - én itt, te ott
a közvetített estély kéken
tükröződik kettőnk s még ki tudja
hány hiány tekintetében.
Egy csetszobában gyönyörködnek a Ladyk
egymás legfrissebb szelfijét dícsérik.
Ködöl a sok szó. A bányászható
mélységekből felszivárgó sujtólég e köd
minthogyha mindig robbanás előtt -
az érdeklődés hiányában elmarad a durr ma.
Az est zugaiban a város virtuális orma
ködlik - imbolyogva szálló
talajtalan délibáb - amit láthatatlan szálaival
hozzánk köt a háló.
Nem jön el. Idő és robbanás,
lassított felvételen a törmelék,
mely éleit az ablakokhoz dörgöli
és hívatlan vendég gyanánt benyit -
az otthoniak hiába sminkelik ki éheik,
hiába marad bőven ideje a kezeknek:
a tisztító megingás ma este sem
érkezett meg.
Időm, időd: telik.
Képernyő előtt az álmaink
jóízűen szemügyre vesznek -
míg megteázunk, itt, külön, külön
megülve veszteg.
Egy csetszobában örömködnek a Ladyk,
s egymás legfrissebb szelfijét dicsérik.
A lányok! Ismerem a villantásaik, a Ladyk összes szelfijét,
tükör előtt pucsítva, anyaszülten a fürdőszobában,
utcán, bárban, limóban, legendás helyeken
(minden borotvált kis pihéjük vibrál a feltárás gesztusában)
Bőrükre száll a férfinyál,
Lényem is értük rinyál -
Habár rám pillantva egyből lapoznak:
hisz posztjaimban akár a tetű
túl sok a betű.
Nézd, milyen észrevétlen este lett - a fények odaki égnek,
fénykörük is egyfajta testiség,
megfényeli létünk bogárnyi pestisét...
Túl nasin, kólán, energiaitalon
posztolhatom a pillanatom?
Kitartva végsőkig feszíthetem -
bár előre látom, tálcán hozza a fejem
a kommentekben a trollhad,
prófétaságom a háttérzajba olvad
- hát üsse kő!
Nagyságom megtette, amit lehetett: letölthető.
Nem tudom, hogy érdemes-e ezután
túl nasin, kólán és instant teán
csetelni még, mintegy a végső ítélet
árnyékában vicceket mesélni -
mintegy gamer bitó alatt egymás hóhéra ketten
a vicceden épp jóízűt nevettem:
Hogy Lázár vagy, ki feltört a sírüregből
az előző, lázas kivégzés után;
s tanácsodon: ha netán felébredek a szűk helyen
tartsam kordában a rémületem,
mert ez ilyen, feltámadásra kivégzés;
S ne izgasson, hogyha a netes szavazáson
veszítek, mert nem így képzelte el a közönség
agóniám és feltámadásom.
Zárt csoportban örömködnek a Ladyk
ott is meg a falaikon
gyűlik a vicces emotikon
röpködnek a szmájlik a szívecskék
teliszemetelik az idővonalam
ahogy tetszikelem őket alázatosan
csak úgy röpködnek a feltartott hüvelykujjú kezecskék...
Még csak statiszta sem vagyok -
valójában nem táplálékom a tetszés.
Magánügyem marad a végkifejlet,
ha cheat kóddá fogdosod - az a te dolgod.
Magvas szentenciákra készen
lesed e bő egű fillér-egészem,
vagy kikacagsz - hát az se gond:
csak bolondot a Bolond.
Mert még csak statiszta sem vagyok -
bár már öregszem... már öregszem.
jobb, ha innentől nem lát a világ
Leszerelem a webkamerát...
megszokott dolog
búcsúzóul posztolom ahogy kikapcsolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése